Senki ne sértődjön meg, aki véletlenül olvassa, de nem vagyok macska-barát. De azért írok róluk, házunk körül és belül azért van elég belőlük. Van egy nagyon szép, bozontos, szürke cica, méltósággal sétál a kertekben, fehér-vörös foltos társa órákig ül a teraszom előtt, visszatért cinkéimet szeretné megkóstolni, hálisten nem sok sikerrel.

Tiszta fehér cica a következő, gazdáját láttam már, öreg néni, bolhanyakörvvel látta el kedvencét, önállóak ezekj az állatok, nyilván esténként hazamennek.

Házunkban elegáns angol import macska lakik, szegény soha nem mehet ki a lakásból. Babuska vendégségben volt nála, mindketten megvetően hátat fordítottak egymásnak, bár a macska végig támadó pózban volt.

Meghalt barátnőmnek négy macskája volt, Guszti cicát szerettem, kutya-természete volt, befogadta Gizi, valószínüleg kutyával volt fiatal. Ha oda mentem, rögtön mellém szegődött, sokat időzött az ölemben,kedves állat volt, gazdája eltávozásakor vidéken fejezte be az életét.

Nekem soha nem volt macskám. Becsülöm önállóságukat, van, aki szenvedélyesen szeret őket, én megmaradok a beszélgető, politizáló,véleményt nyilvánító, végtelen szeretetet mutató és érző kutya-barátok mellett.

Beutifull,Bobby, Lexi és Babuska.

Meg kell emlékeznem kutyáimról, állítom, senki nem szeret bennünket úgy, mint az emberhez idomult, okos, kedves kutya.

Beuty kevés ideig volt velem, drotszőrű foxi volt, fegyelmezetlen, kedves, csak egy éves kutya. Én 12 éves voltam, és egy hideg márciusban imádott Imre nagybáttyám sétálni vitte, az akkor még autómentes Dunapartra. Kiskutyám boldogan erohangált és egy pillanat alatt beszaladat a Dunába, a jéghideg víztól szivgörcsöt kaphatott és azonnal elvitte a víz. Soha nem bocsájtottam meg Imrének, hetekig gyászoltam, . Azután35 évig nem volt kutyám.

Bobbykát, a boxert Indiában vettük. Csodálatos kutya volt, amikor hozzánk jött, olyan pcii volt, hogy elfért Kati tenyerében.

Szerette az egészb családot, szerette a gyerekeket, nagyon fegyelmezett volt, vásárláskor póráz nélkül mozdulatlanul várt az üzlet előtt,kedvenc kutyámnak tekintem. 13 évig élt, 3-szor operálták mellrákkal, végül veseelégtelenségben halt meg, de megvárta, jöjjön haza külföldről apa-gazdája. Nem bírtam elvinni elaltatni, őt soha nem felejtem el.

. Amikor Apám meghalt, két napig ült mellettem, se enni, sem pisilni nem akart menni, tudta, szükségem van a szeretetére.

Lexi schnauzer volt, egy-emberes kutya, minket elfogadott, de Karcsit halálosan imádta.14 és fél éves volt, amikor súlyos hasnyálmirigy-gyulladását már nem tudták meggyógyítani,nekem kellett elvinni,megvártam, amig elalszik, és átadtam őt imádott gazdájának, aki már biztosan nagyon várta.

És Babuska. Vele együtt öregszem,yorkshire terrier, aranyos, szófogadó, l

és csak az enyém.Nélküle nagyon egyedül lennék, vele beszélek meg mindent, értelmes szemei jelzik, sok mindent ért szavaimból.

Hiszek abban, hogy nemsokára összes kutyám együtt fog rohangálni az örök vadászmezőkön, és mi, gazdái, együtt sétálunk velük. Lesz egy kis baj, Lexi és Babus fiú-kutya, várhatóan összevesznek majd....

Kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes.......

Igen, ha a fiam külföldre menne, feltétlenül otthonba megyek, vagy, ha lehet, vele, úgy is szét szeretném szóratni a hamvaimat a tengerbe, mindenütt van a közelbe tenger, kivéve itthon, mert a Balatont nem szeretem.Ez szomorú bejegyzésnek tűnik, de nem az, mindenki azért születik, hogy meghaljon.

Sokat gondolkozom azon, miért alakultak így a dolgok,én nagyon szerettem a szüleimet, anyámat naponta kétszer hívtam, (igaz, mindig valami sorozatot zavartam meg:)  ) és azt nem kötelességből, hanem aggódásból tettem. Első anyósomék "áldott" gonosz emberek voltak,szegény első férjem is sokat szenvedett tőlük,a gének visszaűtnek, és nagyot csattanak rajtam.

Babuskám is betegeskedik, 12 éves lesz, kificamította a lábát, nehezen jár, de étvágya töretlen, el sem tudom képzelni, ha előbb hagy el engem...Ilyen szép időben vidámnak kell lenni, mit nekem egy rossz lány, ha békében, nyugalomban élünk gondoskodó vezérünk szárnyai alatt....

Most tényleg magamnak írok,kevesen olvasnak már, az emberek elfásultak,nincs kedvük semmihez, Nem szeretem a Facebookot, ,nem érdekelnek a felesleges ,különféle izlésnek megfelelő bejegyzések, és mem szeretek ott politizálni sem.

Aki olvasta élettörténetemet, tudja, mindig problémám volt a lányommal, akit valószínüleg elceréltek újszülött korában, mert teljesen idegenként viselkedik velem, semmi szeretetet nem mutat. Mindig úgy érzem, szívességet tesz, ha néha felhív, vagí neglátogat, velem kapcsolatban semmi nem érdekli,, Kiütötte nálam a biztosítékot, hogí Husvétkor felajánlotta, elmegyünk együtt ebédelni, ismerve takarékos" természetét, én szerettem volna kifzetni az ebédeket. Mikor ide jött már szó sem volt a közös ebédről, megettük a húsvéti káposztáskockámat, mellesleg megjegyezte, sütött kalácsot, de elfelejtett nekem hozni egy szeletet. Másnap Babuskám megrándította a lábát, alig tudott menni, cipelni kellett, de lányom még csak meg sem kérdezte , hogy van, de kárörvendően közölte, azért történik minden, mert kövér a kutya.

Igen, kövér, mert nem tudok vele mozogni, én is alig tudok menni, már nehezen tudom ellátni is magamat, egyre gyengülök, nem vagyok jól.

Úgy döntöttem, nem vagyok kiváncsi a kötelességszerű hívásokra, 76 éves leszek, Lányommal kiskora óta csak problémám volt,soha nem szeretett engem, és --borzasztó ezt egy anyának leírni--már én sem szeretem őt.Lehet, sokan nem értik ezt meg, én sem értem, ,hogyan alakult ki bennem ez az érzés.....MIndenki egyedül hal meg, én már nagyon várom.

Mi a számvetés? Nem akartam még egy gyereket, de ha a fiamat nem szültem volna meg, tényleg senkim nem lenne a világon.

Fáradt vagyok és ideges. Sokszor gondolok arra, véget kéne vetni valahogy az egésznek, de a természet, lassan, de elvégzi feladatát.

Imádom a tengert. Amig élt a férjem, szinte minden évben lementünk az Adriára, és én egész télen elképzeltem azt az isteni érzést, amikor az ember belemerül a lágy, hűvös vízbe.

Nagyon vágyódom a tengerre. Szeretnék még egyszer elmenni , és szeretném, ha hamvaim is majd oda kerülnének. Boldog voltam Norvégiában is a nyílt tengeren, de igazi vágyam egy hatalmas óceánjárón utazni,olyan nagyon-nagyon nagyon. Régen nem volt erre lehetőségem, férjem nem szerette a hajót, állította, ő mindig tengeribeteg,így ez már csak álom marad...

Talán elmehetnék valakivel, de nagyon gyenge vagyok,este kűzdök a fájdalommal, biztosan nem tudnám már végigcsinálni úgy a hajóutat, ahogy mindig gondoltam.

Úgy érzem, írtam a tengerről.....

Mivel politikai nézetem nem érdekel senkit sem, a Fidesz-frakció nem kért fel tanácsadónak,(pedig szerintem rájuk férne...) beszéljünk másról.

Amióta panoráma-ablakom van,(hála fiacskám jótéteményének), jobban látom a kertet, élvezem a havas tájat,m és drukkolok, ne legyen áramszünet, mivel itt a környéken villannyal fűtünk, nincs gáz bevezetve.

Megdöbbenve tapasztalom, eltűntek a madarak, csak néhány feketerigó kapirgál, de ők még nem találták meg kitett szotyoláimat, amit két-három éve a cinkék vígan szemezgettek.Régi telkünkön volt egy feketerigónk, szegény férjem Ferinek hívta,(fe-ri),de ez nyáron volt, giliszta, bogár akadt bőséggel. Sajnálom cinkéimet, nagyon kedves látvány volt, generációk nőttek fel gondosan vásárolt magvaimon.

Lehet, hogy ők is elhullottak a válságban???

Mindig kísértést érzek, hogy vegyek egy papagájt, volt már nekem gyerekkoromban,beszélt is valamennyit,de sajnos szegény párát ki kell néha engedni, viszont pelenkát nem lehet rákötni a popsijára.Meg aztán öreg Babuskám lelkivilágának sem tenne jót egy ismeretlen jövevény, igy várom vissza a cinkéket, meg a balliberális kormányt.

Sajnálom szegény Schmidt Palit. Egyszerű a képlet, erről senki sem beszél, természetesen más csinálta meg neki a "doktorit" és az is lehet, az illető dobta fel, politikai, vagy egyéb okból.

Gondolom, nem ő az egyetlen, aki így szerzett fokozatot, csak a  többiek nem akartak köztársasági elnök lenni, de ez hiányzott még a Schmidt-Makrai családnak a repertoárból, persze, az is lehet, finoman kényszerítették rá.

Biztosan nagyon fontos , hogy a neve előtt két kis betű szerepeljen, én naív, mindig azt hittem, a doktor szó orvost, vagy jogász jelent, és nem olimpiai bajnokot.

Szóval sajnálom, soha nem bukott volna le, ha megelégszik eddigi pénz-és karrier szintjével, és jobban megválogatja barátait (vagy) ellenségeit.

Sajnálom a Malévet is, nagyon sokat repültem velük, még a szép békeidőkben, amikor jó  kiszolgálás, finom, változatos kaja, italok, leszálló cukorka, frissitő kendő várta a kedves utasokat, sőt , még cigarettázni is lehetett.  (: (Persze nem a dohányzás tilalom tette tönkre a Malévet!!) Remekül volt megszervezve a csőd, már két nappal előtte elmondták a médiában, hogy hogyan lehet visszaváltani a jegyeket, csoda, hogy csak egy repülőtér tartotta vissza a fizetésképtelen járatot.

Az általam ismeretlenül is becsült új fejlesztési miniszternő, aki állatorvost vett maga mellé tanácsadónak,nyilván az "állatorvosi ló" esetét tanulmányozta,persze,ez nagyon ráillet a Malévre.

Na mindegy! Az a lényeg, pártunk és kormányunk mindent megtesz a magyar emberek felemelkedéséért. Legfeljebb ezt pl. fapadosan teszik majd.......

de belemerültem a politikába, félek, ez nem mindenkit érdekel, főleg az én szemszögemből.

Nem jó a helyzet, nagyon rohamosan öregszünk Babuskával együtt, aki-mint én-nehezen mozog,nehezen lélegzik, de értelme-mint, remélem nekem is- töretlen.

Furcsa érzés, (nem rossz, csak különös), hogy vannak olyan dolgok, amit tudom, már nem fogok megcsinálni.

Az olasz hajó tragédiájánál eszembe jutott, egész életemben arra vágytam, egyszer hajókázzak egy igazi óceánjárón, régen erre nem volt lehetőség,(nem csak pénz-kérdés volt, hanem szegény férjem rettegett a tengeribetegségtől. Ma már össze tudnék talán gyüjteni egy szerényebb útra,de már nem lenne erők hozzá, nem tudnám igazán élvezni. És még sok ilyen dolog van....

De nem akarom sajnáltatni magam, mindenkivel előfordul ez majd,76 éves leszek a nyáron, és elkezdtem azt a politikát, hogy csak egy napra tervezem meg a programot magam számára.

Munkám során sok, nálam sokkal idősebbekkel beszélek telefonon, süketen, hanyatló elmével próbálnak kommunikálni, és akkor megkérdeztem, meg akarom én ezt élni???Nem, nem, nem.

Nem fogok hajókázni, nem fogok lovagolni, nem fogom megmászni a Himaláját, és nem biztos, hogy a BKV csődje nekem problémát jelent, mert nem érem el gyalog a villamos, vagy buszmegállót. Gyermekeim felnőttek és felnőttek, események már nem fognak történni a családban, rám már nincs szükség, és lassan terhessé válhatok a számukra.Jó lenne irányítani a sorsot.....

Leguloljára szegény Bobby kutyám után fizettem adót, Babuska nagyon örül, hogy ilyen értékes kutya lesz belőle. Persze, én fizetnék, de nem hiszem, hogy a kerületi Önkormányzat hajlandó a várható összeg többszörösét arra fordítani, hogy felderítse a lapuló ebeket.Kérdezem, a macskák után miért nem kell fizetni?

Na nem baj,úgyis nyugdíj-emelés lesz, ebbe Babuska is belefér. Inkább babuska-adót fizetnék, mint benzin-adót,kicsit sokba kerül már a MOL nekem, remegő kézzel fizettem 10 000 Ft.-ot kb. fél tankért.

Viszont kellemesen kevesen vannak a városban, aki meg tudja oldani, inkább BKV-t használ, amig az működik.

Fantasztikus, milyen jó élni ebben az országban.

Sajnálom, de mivel a Facebookot nem tartom alkalmasnak a politizálásra, itt fogom megírni elmélkedéseimet.

Aki még nem ismer, nem olvasta régi bejegyzéseimet, megtanulhatja, született és örökös baloldali vagyok, tulajdonképen, jelenleg, pártoktól függetlenül. A két baloldali párt közül nekem Gyurcsány a szimpatikusabb, Mesterházit erőtlennek tartom,aki nem tudja felvenni a kesztyűt Orbánnal szemben.

Kifejezetten ellenszenvesnek tartom az LMP-t,Schiffer miatt, nagymamájával, Szakasits Klárával, együtt dolgoztam, azt hiszem az ősök forognak a sírjukban, látva a fiacska ténykedését.

Sajnálom azt is, hogy nem tudok már aktívabban politizálni, kicsit későn jöttem rá arra, hogy ez engem érdekel.

Igaz az, hogy a Klubrádió sem tett meg mindent frekvenciájáért, nekem ez a hozzájárulás kérés-könyörgés sem tetszik, izlésemmel ellentétes, bár vannak családtagjaim, akik hozzájárulnak a tevékenységhez.

Mára elég a politikából, sül a hurkám ebédre, hasonlítani kezdek szegény anyámhoz, aki egy jó ebédnek nagyon tudott örülni, miután jól felizgatta magát Torgyán parlamenti ténykedésén. Hol vannak már azok a szép idők???

úgy látszik, éjjel-nappal azt figyeli, megjelenek-e a "blogpiacon".

Most boldog lehet, van támogatója elég.

Na mindegy, engem múltkor sem zavart.

Nem ő az egyetlen beteg ember Magyarországon manapság.

Hallgatom a Klubrádiót, amig lehet,remélem, megoldják valahogy a frekvencia-ügyet, kár lenne, mert sok jó műsor van benne, nem csak a Bolgár, aki szerintem kissé "megpuhult", nyilván okkal.

El kell vinnem Babuskámat orvoshoz, nagyon gyengék a hátsó lábai, persze én vagyok a hibás,mert dagi, tudvalevően. Mind a ketten megöregedtünk, nemes verseny van közöttünk, kinek gyengébbek a lábai. Sajnálatot barátaimtól sem kérek, pláne nem ellenségeimtől!!!)

Szívesen mennék tüntetni, fantasztikus érzés,, amikor a szellem egyre inkább diadalmaskodik a test felett.

Szegény édesanyám jut eszembe, aki 94 éves korában is azt hitte, ő mindent meg tud csinálni, miközben járókerettel közlekedett a lakásban, és már nem volt hajlandó az utcára jönni.

Elmefuttatásom indoka a mai nap, amikor önkéntes munkám után még a könyvtárba is el kellett mennem, az a két program teljesen kikészített.

De az jól esett, vidám dolog volt, hogy az újszerű, kétségtelenül modern, digitális önkiszolgáló kölcsönzés- egyébként egyszerű-képernyőjének használatát nekem kellett magyaráznom huszonéveseknek!! Nem semmi 75 és fél éves korban??

Legalább a szellem.....

Nem sokat szakítottam életemben, de most, újévi elhatározáshoz hasonlóan, megvonom magamtól káros szenvedélyem, a szerencsejátékot. Fiam rendkívül haragszik miatta, igaza van, ezen nem tudunk közös nevezőre jutni. Ez volt az egyetlen szórakozásom, kellemes ismerősökre találtam, és mivel járni már nem nagyon tudok,az  autó elvitt a játékteremig....

Nem bírok egyedül itthon ülni, nem bírok egész nap TV-t nézni, nem bírok olvasni sem, azt én este, az ágyban szeretem.  Igy hát játszottam.

Vesztettem, nyertem, vesztettem, nyertem, élveztem, annak ellenére, mindig tudtam, "káros" szenvedélyt űzök.

Most befejezem. Szakítok önmagammal.

Mi a jó abban, ha valaki egy évvel megint öregebb lesz?

Mi a jó abban, ha hallgatom azt az újévi koncertet, ami apám és férjem kedvence volt?

Mi a jó abban,hogy örökösen emlékezni kell a multra, és nem várni semmit a jövőtől?

Jó az, hogy szilveszter este 10-kor már aludtam, és kivételesen olyan mélyen, hogy nem ébredtem fel a csimm-bumm-ra sem. (Szegény Babuska egyedül ugrott le az ágyról, gyenge lábai miatt segiteni kellene neki).

JÓ (?) az, hogy úgy látszik, Babuska hallása romlik, mert nem remegett egész este a zajtól....

Jó az, hogy lencse-levest fogok ebédelni, szép szeretnék lenni az előttünk ákkó évben...

Jó az, hogy újabb, de be nem tartható fogadalmakat tettem...

Jó, vagy nem jó, 2012 van.

2011 utolsó napja....

Szokásomhoz és lehetőségeimhez képest megint egyedül üldögélek, cigarettázom, és azon elmélkedek, mi a fenének élek én még????

Mivel már nem nagyon tudok sokat tevékenykedni, kora délutántól késő estig gyötröm megam a politikával, meg-meg szólítom elhunyt szeretteimet, igyekszem csittitani vénlegény szokásokat felvevő Babuskámat, aki egész nap enni akar, de lábai már- akár az enyémek- nem mindig engedelmeskednek elképzeléseihet.

Asztalomon éppen egy pók szaladgál, soha se bántom őket, semmiben sem hiszek, miért ne higyjek a reinkarnizációban??

Nagyon rossz év volt ez. A hét elején két napig nagyon beteg voltam, ez elgondolkoztatott megint azon, talán öregotthonba kellene menni, ahol betegség esetén megfőzik nekem a rántott-levest, amire vágytam, véhül tejbengriz lett belőle,ahhoz kevesebet kell állni főzéskor.

Fiam jelenleg, (és talán hosszú távon) mindig, külföldön van, lányom vidéken lakik,de igazságtalan nem akarok lenni, megszervezhető lehet, hogy rántott-levest ehessek.

76-ik évembe lépek. Minden testi erőm lassan elhagy, szellemem frisseségét is féltem, ahogy a test leépül, leépül lassan a szellem is.

Kellemes dolgok már nem történnek velem,és mível nem örököltem anyám kis dolgokban is rejlő optimizmusát, semmi jóra nem számítok 2012-ben sem.

Ilyenkor boldog új évet kell kívánni??? Hát legyen.

Sikerült befejeznem a blogírást, elmentek az olvasók, magam vagyok, magamnak írok. Most voltam 75 éves, ez nekem fontos születésnap, ilyenkor mindig az utolsónak kell számítani, hát, fiatalabb nem lesz az ember. Úgy zajlott, mint rendesen, fiam, aki szeret engem, elvitt egy csodaszép országba, ahol még nem voltam, lányom, aki nem szeret engem, megajándékozott egy üveg nesskávéval és 2 tábla csokoládéval. Persze itt nem az értékről, hanem a körülményekről van szó,jól esett volna, ha legalább együtt ebédel velem, vagy meghív egy jó ebédre,stb. Most megint arra gondolok, régen lejátszott lemez ez, minek hallgatom meg újra és újra??

Sokat vagyok egyedül, folyamatos fájdalmaim vannak, 11 éves Babuska kutyámat kizárólag az evés érdekli, szegénnyel nem tudok mozogni,mindketten itt üldögélünk a szobában, én legalább írni még tudok. A szomszédból vídám hangok szűrődnek át, nekem is volt valaha társaságom, de legalább a férjem velem volt, most is itt van, próbál vigasztalni,igaza van, az élet elmúlik, akkor is, ha belül valahogy még mindig fiatalok vagyunk....Ennyi ebből elég.

Valahogy elment a kedvem a blog-írástól,sokat vagyok a Facebookon,most mindenki azzal szórakozik.

Megint nagyon érdekel a politika,csak kapkodom naponta a fejem a "történések"-től, remélem, mindenki elégedett, nekem a fiatalságomat hozza vissza a jelenlegi Rákosi-korszak.

Lassan folydogál az élet, Babuska öregszik, én egyre fiatalabb leszek, a cinkék változatlanul eszegetnek, bár most két gerle villámgyorsan megeszi a magokat, alig bírom után-vásárolni.

Sok bosszúságom volt mostanában, nem részletezem, mit is mondott apám? "Minden jóban és rosszban az a jó, hogy elmúlik."Örök igazság.

Igazán  bízom abban, hogy ezen új rendszerben mindenki jól járt és elindult a felemelkedés útján....

Sajnálom a halott kislányokat, én nem engedtem volna el a gyerekeimet szardíniás dobozba, soha nem értettem, mi abban az élvezet, hogy a tánc helyett lötyögés van. Iszonytató büdös és meleg lehet egy ilyen este... Mit szolgál ez? A szerelmet? Az unalom elűzését? Az" azért is megmutatom a szüleimnek, hogy azt csinálok, amit akarok"mozgalmat?Drogozás kipróbálását?

Biztosan nem a jó zene szeretetét, kedvesemmel össze símulás lehetőségét, barátaimmal való beszélgetés élvezetét.

Azt tragikomikusnak tartom, hogy most állnak neki az irgum-burgum rendcsinálásnak a buli-helyeken...Jó lenne ennek keretében bele pillantani a szülők fejébe is.

Nagyon sajnálom a kislányokat. Nagyon sajnálom ezt a generációt.

de fogalmam sincs arról, mi az a "trial and error"?! Már angolul értem, de magyarul nem, pedig eddig azt hittem "profi" internetező vagyok.

Na mindegy, majd valaki megmagyarázza.

Amúgy nagyon örülök, hogy sokan még szeretnek papírt is olvasni, tény, hogy mindig sokan vannak a könyvtárban, de azért főleg egyetemisták, (látom, milyen könyveket vesznek ki), és öregek, akik már nem fognak változtatni a szokásaikon.Az olvasás is segit abban, hogy ne kelljen olyan TV-műsorokat nézni, amelyek kinek az erkölcsét, kinek az ízlését sérti, nekem tulajdonképen egyiket sem, csak egyszerűen unalmasnak tartom. Még jó, hogy a távkapcsolóm is kitűnően működik....

Már valamikor régen írtam erről, amikor Indiába készültünk, akkor 14 éves lányom miatt kicipeltük kedvenc-nekem alapműveknek tartott- könyveimet. Régen volt, talán nem sértődik meg gyermekem, nem hiszem, hogy sokat elolvasott belőlük.Azért a könyvek visszajöttek, valamelyik nemzedék  megtalálja majd polcaimon, azok örökké megtartják értéküket.

Nyilván öregkoromból adódik, de nekem az igazi olvasás a papir könyv lapozgatása. Nincs türelmem még egy újságcikket sem végig olvasni a neten, inkább megveszem a lapot, más valahogy az "íze" az egésznek.

Remek, legjobb a gyerekeket csak arra megtanítani, hogy hogyan kell nyomni a billentyűzetet, ezért van az, hogy "eléggé okos" fiam például nem nagyon tud fejben számolni, ők éppen szorzótáblát nem tanultak  akkoriban, mert minek is az?

Nem gondoljátok, hogy ezért torzul el a mai fiatalok értékrendje, erkölcse és emberi érzésvilága???Én úgy csinálom, kiveszek 8 könyvet egyszerre a könyvtárból, mindegyiket elkezdem olvasni, hamar meglátva, mi az ami érdekel. Van, amikor ötöt érintetlenül viszek vissza, de van, hogy meg kell hosszabbítani az olvasási időt, mert véletlenül mindegyik jó, olvasható.

Érdekes találmány a hangos-könyv, nem nekem, közelebb áll hozzám az elektronikus könyv, ami könyv-nagyságú, lapozás-érzetet is kelt, lehet vele mindenütt olvasni, és kellemesen látható betűtípusokkal dolgozik.

Én azért maradok a jó könyvszagú, sokszor agyon olvasott eredeti találmánynál.

Fannikának nagyon sok puszi, szép nagy lány már!