holnap indultam volna, már túl tettem magam a dolgon, és "mosolygok" naívságomon, örömömön, hogy a modern epeműtét majd lehetővé teszi az utazást. Pénteken (anyák napja alkalmából) kimegyek Anyuhoz, aki Papával együtt kapja majd az egyetlen virágot, amit szeretett, a májusi orgonát.Felelőségre kell vonnom óket, miért nem engedtek elutazni....

 Rosszúl vagyok, gyenge, és már csak 66 kg. Legutoljára akkor voltam ennyi, amikor Papát megismertem, 42 éve, de akkor valahogy csinosabbnak tüntem.De állítólag semmi bajom,már a leletek szerint,Hétfón újra kezdem a gerinc-vonalat, bár nem tudom, a gerincnek mi köze az étvágytalansághoz.

Húséges barátaim,irjatok a moly@chello.hu címre,a valaki64@freemail.hu-nak is élni kell,de lehet, hogy úgy hervad, mint én, akit titkos féreg foga rág. ahogy szegény Petőfi mondta volt.

Fiamék elmennek külföldre, lányom nincs nagyon közel, így főleg Babuskára támaszkodhatom a hosszú ünnepek alatt.....Helénkém,szívesen venném a látogatásodat, bár voltam jobb kondícíóban is, de félek, ez már csak a mult.

várom a csodát, de az nem jön el.

További leleteim is negatívak, még a hasnyálmirigyem nem egyértelmű,ez a szorító, abroncsszerű fájdalom nem múlik, fogyok és nincs étvágyam, most már tényleg be kell fejezni.

Valóban Megan, fiam nem fotós,bár nagyon szeret fényképezni, úgy csinál, mint az apja,nem a tájat, hanem  a lencsét nézi. Én ezt soha nem tettem, szivemben őrzök mindent amit láttam, ez legalább mindig memarad nekem.

Lassan befejezem a blog-írást (is). Nem vagyok már az, aki voltam,gyenge, elkeseredett és szenvegő voltomra magam sem vagyok kiváncsi.

Talán még jelentkezem,E-mail címemet tudjátok, köszönöm, köszönöm, köszönöm,hogy kiváncsiak voltatok egy aktív. életerős, minden után érdeklődő öregasszonyra, ez már nincs közöttetek.

a "gerinc-elmélet" megdőlt, az idegsebész szerint a talált hemoangioma nem indokolja jelenlegi fájdalmaimat.

Vissza tehát a kezdetekhez, újra hasnyálmirigy, vagy az operáció szövődménye, amit a segész (látatlanban) tagad. Megkértem mostoha-menyemet (ez csak kifejezés, nagyon szeretem egyébként), röntgen-orvos,csináljon ő egy részletes UH-t, mielőtt megint belekerülök az ÁEK gastro-darálójába, ahol pénteken várnak. Neki hinni fogok, nagyon jó és tapasztalt orvos.

Izraelt--fájó szível-- természetesen lemondtam, nem szép a Papától, hogy nem engedett elmenni.

Más vonalon viszont kárpótlást kaptam az égiektől, fiam eljutott egy olyan pontra karrierjében, amit a a Papával mindig vártunk és hittünk, legalább én látom, az égiek pedig mindig is tudták, hogy így lesz....

Nem szeretnék megint kórházba menni, főleg nem a MÁv-ba, de félek, nem tudom elkerülni.Nagyon jó lenne már arról írni, kicsit jobban vagyok, de ez nem megy, sajnos.

Vadidegen, alig ismert szomszédasszony hozott húslevest és borjúhúst, látva, hogy kóválygok a kertben Babuskával. Itt tartok, ismerőseim, saját gyerekeim nem hiszik el,milyen rosszúl vagyok, már nem bírom azt sem, hogy újabb és újabb orvosokhoz tángáljak el, erőim kimerültek, Tudom, hogy az epém helyén valami nincs rendben, ennek már nem szabadna így fájni, hátam,oldalam,stb.ugyanúgy sajog, orvosi leleteim megtöltik a szobát.

MIndenkinek jobb lesz, ha elmegyek.

A sebész szerint semmi bajom, változatlanul érzem az operációt, és az MR-en valami hemoangiomát, jóindulatú vérdaganatot találtak az egyik csigolyámon, a net szerint ez nem nagyon okoz panaszokat, de nálam minden más...

Tehát konzultálok majd az idegsebésszel, nagyon fáj a hátam is, kérdés, mi a fenétől??

Most már eldöntöttem, nem megyek Izraelbe, ez most nem megy, bár fiam nagyon bíztat, de ő már nem hiszi szerintem,hogy minden porcikám beteg.

Hát ezek vannak, kedves barátaim.Pihenni szeretnék, valahol, ahol kiszolgálnak, de aludni sem tudok , hiába van az altató.Elegem van az életből....

igyekszem összekapni magam. Holnap megyek a sebészemhez, nem lesz szerintem nagyon boldog híreimtől, ilyenkorra már el kellett volna felejteni az egészet, hát, nálam ez nem teljesen így van.Még mindig csak 7,5-nél tartok a 10 fokos fájdalom-skálán. 16-odikáig kaptam lehetőséget a végső döntésre Izraellel kapcsolatban, azt hiszem, én már feladtam a dolgot.Fiam ismét kapacitált, négykézláb is el lehet menni,de ez butaság, saját magammal szemben is. Komm Zeit, komm Trat, mondja a német, bár lehet, nem így kell irni....

Babuskának megy a hasa,túlzottan élvezi az itthoni életet, nekem 6x kéne ennem naponta, de ez sem az étvágyam, se Babuska miatt nem megy, mert nélküle enni vétek, vele enni viszont bűn.

Belsőmben jelenleg is dúl a harc, ép és beteg testrészeim nem tudnak igazságot tenni, az orvostudomány pedig Ágikánk nélkül is botladozik a reform nélküli reformban.

A nyilasok pedig nyugodtan dolgoznak, senki sem szól, ha valaki Hitlert hord a mellén...Köszönjük Magyarország.

azért sem írtam, mert várom a "csodát", ami csak nem akar eljönni.Kívülről már akár hastáncosnőnek is mehetnék,amihez zörgő csontjaim szolgáltathatnák a zenét.Még mindig megvan a szorító fájdalom, az étvágytalanság és a kispárnák, amiket oldalaimhoz gyömöszölök, gondolva, segit a fekvésben.Szerdán megyek kontrollra és még ezt a hetet adom magamnak a jelentős javuláshoz, aztán agyő Izrael.

Boldog voltam, amikot láttam,az egyszerübb műtét sikerült, már ott éreztem magam Jeruzsálemben, de a fentiek úgylátszik másként akarják, számomra a Papa akarata parancs!!

(Ezt szegény azért életében nem mindig így látta....).

Most jelenleg mindkét oldalam, a hátam és az epém helye fáj, reggel jobb volt, már reménykedtem. Korai volt.

ma egy kicsit jobban vagyok, éjjel még alig tudtam aludni, de reggel kissé csökkentek a fájdalmaim. El is hoztam Babuskámat, aki majd belehalt az örömbe, amikor meglátott, ezért nehéz a szívem, mert az ő kis lelkét nagyon megviseli a "vendégségbe menés", pedig ott nagyon szeretik.Sebeim viszkedni kezdenek,(ez a gyógyulás jele),étvágyam változatlanul nincs,ma már autót is vezettem, külön megérezve minden kátyut.

Remélem, erőm is visszatér, próbálom lerázni a depressziót is, ez a legnehezebb.....

Politizálni még nincs kedvem,pedig most aztán zajlik az élet, azért egy mondat: Kókából Gyurcsány csinált szabaddemokratát, hát erre ráfázott....

állandóan várom, hogy felfedezik fájdalmaim okát, de szinte teljesen negatív leletek állnak szemben velem, akinek fáj,fáj,fáj...

Nagyon kedves orvos vizsgált ma, sebészem szabadságon van, ez a főorvos alapos, emberi és odafigyelő volt, ami nagyon jól esett.

Össze KELL rántanom maga, legalább étvágyam lenne, viszont elmosogattam, ami már szép elhatározás.Babuskát holnap valószínüleg hazahozom, itthon rémesen hiányzik, elajándékozásának gondolata is kétségbe ejt, dehát igazam volt akkor, amikor befogadtam,az öregség betegséggel is járhat, amiről egy kiskutya nem tehet, de a szeretetet, a folyamatos nyugalmat biztosítani kell neki.

Ja,nehogy elfelejtsem, mivel nem kell fizetni,fellazult a regisztráció is,de nem láttam sok boldog embert, aki rohant volna ingyen gyógyítatni magát, talán kevesebben is voltak. Valószínüleg elmentek sörözni a 300 Ft.-al, amit megspóroltak.

Utolsó próbálkozásként jövő héten megyek az elmaradt gerinc MR-re, fiam parancsára, szegénynek már biztosan elege van állandó nyavalygásomból, van ugyanis "mellékfoglalkozás" is.

akkor azt írnám, hogy a legjobb dolog ami mostanában történt velem, hogy Ágicát kirugták.

De nég nem vagyok humoromnál és sajnálom, hogy nem tudom neki elmondani a Káoszban tapasztalt káoszt.

Szóval sebileg határozottan javulok, étvágyam egyáltalán nincs és ez a mell alatti szorító fájdalom egyre fokozódik, ahelyett, hogy múlna...

Tehát: jelenleg ott vagyok, ahol elindultam, igaz, epe és epekő nélkül, és teljesen minden türelmem fogytán...

Babuskát holnap szeretném hazahozni, már azon sírdogáltam tegnap, el kellene ajándékozni, legalább neki egy nyugodt élete lenne. de a szívem megszakad érte....