Tudom, nem sokan néztek televíziót, de aki nézi, szereti a reklámokat?

Mivel nekem esti szórakozásom , (leginkább azért, mert már csak ez maradt) digitális TV-m csatornáinak böngészése, óhatatlanul beleütközöm a reklámokba. Sokszor szórakoztató, a zóna rendszernek köszönhetően ugyanazt az intim betétet lengyelül és románul is megtekinteni, ezzel fejlesztve, ezen nyelvekben hiányos tudásomat.

De amiről írni szeretnék, az a magyar nyelvben legújabban leggyakrabban használt szó: akár....

Akár 19000000 Ft.-ért vehetek Fiat Puntót, akár egy hónapig is szőrtelen lehet a lábam, akár 10 évet fiatalodhatok egy krém használatával, akár fejem tetejére is állhatok egy tampon segítségével, akár soha nem lesz emésztési problémám bizonyos yoghurtok fogyasztása melett, akár kamat nélkül vehetek fel banki vagy árúhiteleket,(?!) akár, akár, stb.

Ez tetszik nekem, csak azon gondolkodom, mi van akkor, ha nem akár??? A megfejtést várom a reklámszövegeket meglehetősen fantázia nélkül összeállító, a magyar nyelvet szűken ismerő PR szakemberektől!

Szégyelem magam, hogy ritkán írok, Helénkém, régi olvasóm, most már barátnőm, mindig megró, miért nem ülök a gép mellé.

Kicsit elvette a kedvem az ocsmány nyilaskám, bár ezt akarta, nem kellene törődni vele, csak "belerondított" a blogba.

Régen volt, amikor elhatároztam, talán életem tanúlságos a mai - normális - generációnak, őszintén írtam magamról, politikáról, napi gondolataimról,  betegségeimről, magányomról, kiskutyámról,és azokról az időkről, ami most újra fenyeget. Én nem félek,de nem hittem volna, hogy minden kedden, szociális munkám során, nálam idősebb és magányosabb öregeket kell biztosítanom arról telefonon, hogy ami 44-ben történt, nem jöhet többé vissza.

Készülök az utazásra, délutánonként nézem a kis cinkéket,hogyan isznak és fürdőznek a kitett vízben, kezdem megérteni az ornitólógiai érdeklődést magánemberként gyakorló angolokat, akik órákig tudják nézni a madarakat. Igaz, hogy közben vakargatni kell Babuskát, nehogy megsértődjön új érdeklődésem miatt.

Lassan 73 éves leszek, 10 éve élek özvegyen, 9 éve vesztettem el anyukámat, 8 éve szeretem Babuskát, fantasztikus, mennyire repül az idő. A sors megadta nekem, hogy a betegségek csak a testemet tudták megtörni, szellemileg még kitartok, ez nagyon fontos nekem. Túl tudom magam tenni a fájdalmakon, azért gyógyultam meg élhető állapotba, mert elhatároztam, együtt kell élni ezzel, mást nem tehetek. Igyekszem többet írni, és köszöntöm új, kedves olvasómat!

mer utálom, ha lóalkatrészek tarkitják egyébként szintelen blogomat, ma ez a stílus, és még szájonvágni sem tudom az illetőt.

Mit csinálhat egy öregasszony? Most például pókerezni tanulok, persze a régi fajtát jól tudom, de a most divatos Texas Holdemet gyakorolni kell. Jól haladok, már sokszor lettem első a demó programban, de szó ami szó, unalmasnak találom, a bridzs sokkal szórakoztatóbb, változatosabb. De aki él és mozog, most pókerezik,hát lemaradhatok???

Vigyázzatok, sok a kullancs, most szedtünk ki Babából egyet, pedig csak itt a kertben kolbászol,holnap megyek cseppeket venni. Emlékszem, Elba szigetén 40 db.-ot vettünk ki szegény megboldogult Lexikémből, de nem lett semmi baja, ez egy kempingben történt.

Készülök az utazásra, ( nem mondom meg hova!!) reggel mindig azt hiszem, bírni fogom, de estére elkeseredek, mert akkor nagyon rosszúl vagyok.

Egy icipici politika: jól kitólt az Antal-kormány velünk,(már engem persze nem érínt), hogy felszámolták a bölcsődéket és óvodákat, így aki akar (és tud) sem mehet dolgozni, mert még a méregdrága magán bölcsik is tele vannak.