Nekem a világ csodája a Holt tenger.Tikkasztó hőség, - 400 m. a tengerszint alatt, kopár kősivatag jellemzi a tájat.

Minden kivánalomnak megfelelő szállodában laktunk, közvetlenül a parton, természetesen külön, nagy édesvizű medence is volt, külön strand-törülköző, rengeteg napernyős nyugágy. Kiderült, a csokoládé-barna emberek, akik egész nap sütették magukat, megtehették, mert a tenger elnyeli a káros UV sugárzást. Nagy sógöröngyökön keresztül lehet bemenni, bár a szálloda csinált egy napvédett, gumi-szőnyeges bemenetelt. Sokáig nem kelll gyalogolni, mert úszni nem, csak lebegni lehet, csónak, hajó nem tud közlekedni. A víz érdekes, olajos tapintású, nem olyan mint a "rendes " tenger, nem szárad rád a só, bár, nyilván, mindjárt lezuhanyoztunk.Öreg bőröm olyan lett tőle, mint a kisbaba popsija, fényes, síma és puha, szóval nagyon tetszett.

Kipróbáltuk az iszappakolást is, az egész testet bekenik forró iszappal, majd neylonlepedőben kell pihenni 20 percet, kíváló a pikkelysömörnek, sok ilyen beteg volt ott, barátnőm fiának is hoztam vizet,(saját gyüjtés, 4 flakon) iszapot és sókristályt, szépen leszárítja ezt a kellemetlen bőrbetegséget.Este már "lehült a levegő",kb.35 fokra, sokkal bírhatóbb nekem, mint itthon, mert a sós párában nagyon könnyű lélegezni.

Folyt.köv.

üdvözlöm még megmaradt olvasóimat. Nagyon meleg volt....

Szóval a kibucnál tartottam. Eredetileg ott talán a kommunizmust akarták bevezetni, ahol mi voltunk, nagy szállodát és nyilvános strandot tartanak fenn, bementünk a telepre, a kutya (ami nincs) se kérdezte, mit akarunk, helyes kis házacskák vannak,kicsi, egyénileg tervezett kertekkel, sehol egy lélek, csak gondosan kiépített öntözés, csodálatos virágokkal.Minden nyitva, óvoda-kert játékokkal, nem tudom, a lakók hol voltak,csak itt-ott-kávéscsészét, cigarettát láttunk a kerti asztalokon, beszélni ott sem lehetett senkivel.

Ja, nyaralni Tótvázsonyban voltam a barátnőmmel és Babuskával,kiskutyám lerendezett egy 80 kg.-os komondort és egy 20 kg.-os pulit, mert megunta, hogy zaklatják, mint egy harci mén, hol ide-hol oda harapott és morgott, a két kutya még talán most is fut előle, kinevezték 7 kg.-os kutyámat a Cseri kastély hősének. Ezt látni kellett volna, hiába, egy terrier az terrier, ha kicsi (bár dundi) is...Ha csuklóm birja , jön a Holt tenger, a világ csodája.

Ez a rész nem fog tetszeni engem időnlént olvasó és mocskoló nyilaskáimnak, akik elfelejtettek iskolába járni, de főleg a történelemórákról  hiányoztak, kedves szüleik meg nem tanították meg őket a múlt ismeretére és elfogadására, megértésére.

De az élet megy tovább...

A Jad Vasem múzeum részletesen ismerteti a fazismus kialakulását és következményeit. Filmekkel, képekkel és leírásokkal mutatja be -legnagyobb mértékben lengyel vonatkozásban-az elhurcolást, a "válogatást", a kisérleteket és a végső állomásokat.Arra gondoltam én is ott lehettem volna,8 évesen, és nevem a gyermekek csoportjában egy lenne a sok százezer között. Apám családszeretete, ügyessége megmentett ettől, helyette is meg kellett néznem felnőttként a történeteket.

Apai nagymamám 7 testvére közűl ötöt, Erélyből viittek el, családostúl, most először találtam meg név, kor és foglalkozás szerint a nagyváradi rokonokat a nyilvántartásban, tudtam, hogy gázkamrában pusztultak el, de Magyarországon nem sikerült nyomukra bukkani. Ez is eltökélt célom volt Izraelben, ezt is sikerült végrehajtani. Megrázott, nagyon, nagyon...

Ettől kezdve vidámabb történetek következnek, ellátogattunk egy kibucba, majd végre elindultunk a nekem csodának számító Holt tenger felé.

Isten legyen irgalmas az antiszemitákhoz...

Mielőtt tovább mennék, arra szeretnék válaszolni,mit éreztem az ott töltött 10 nap alatt.Érdekes módon főleg oroszokkal találkoztam, magyar szót nem hallottunk, mivel rokonaim nincsenek, igazán beszélgetni senkivel sem lehetett. Leszögezem, nem tudnék ott élni, valahogy nem nyíltak az emberek, inkább barátságtalanok, feszültség vibrál a levegőben, az én liberális (jé, ezt nem is tudtam magamról..) gondolkozásomnak túl sok a kötöttség, a vallás, nyilván főleg Jeruzsálemben.

De tartoztam ezzel az úttal meghalt szüleimnek, nagyszüleimnek, azoknak a felmenőknek, akik talán még vallásosak voltak, de soha nem juthattak el arra a földre, ahonnan valamikor eljöttek,és nem tudni miért és mikor, nyilván egy jobb élet reményébe ide keveredtek.

Egy gyűlölködő, primitiv gondolkodású országból  mentem oda, én mégis itt érzem otthon magam, 20 éves koromban is sajnáltam a hazámat elhagyni, lehet, még életemben megbánom ezeket az érzéseimet...

Na, azért ott nem tesznek disznólábat a megöltek emlékművébe, folytatom majd a Jad Vasem intézettel, ami megrázó volt számomra.

A stációk a heródesi itélettől a sírbatételig mutatják a bibliai történetet. Minden stációt a falra helyezett, római számmal jelzett táblák rögzitik, természetesen már semmi sem a "régi". Nagy segitségemre volt a Mel Gibson film, mert ebből a szempontból pontos, jól követhető.Az út a Golgotáig csak annyiból felismerhető, hogy felfelé megy, mellesleg nagy bánatomra.A jeruzsálemi népet ma már palesztin bazársorok helyettesítik,de látható Jézus tenyérnyoma, amikor elejtette a keresztet és egy másik helyen a kereszt-vájta lyuk a falban.

Az utolsó stációk fölé a Szent Sír Bazilikát építették, nagyon szép templom, amelynek közepén külön bemenettel van a barlang, ahová eltemették.Akár hiteles a történet, akár nem, nekem érdekes volt. Gyermekkorom egyik kedvenc olvasmánya volt az Ótestamentum, ezért volt lenyűgöző a történet végigkövetése.

Láttuk még az Olajfák hegyét, Mária "elszenderedésének" emlékhelyét, és ezzel a zsidó Jézus kereszténnyé válásának , történetének születésétől haláláig való követése vegyes vallású családi csoportunknak véget ért...

öt hét telt el, ha nem gyógyult meg a csuklóm, magára vessen...

Persze azért van rajta egy modern, vassal ellátott sín-féle (3000 Ft.),mivel a "kedves" orvos nem volt hajlandó könnyebb gipszet adni, pénzért sem. (Lustaság).

A modern Jeruzsálem nagyon szép, sok, drága üzlettel, étteremmel, kipróbáltunk egyet-kettőt, mert nem mindig volt sabbat. Az utcán a katonaruhába öltözött fiatalok gépfegyverrel randiznak, meg lehet szokni...

Viszont nincs kutya, 10 nap alatt összesen hármat láttunk, Babuskának nagy sikere lett volna. A tény engem zavart, igy megkérdeztem az egyetlen kutyát sétáltató kislányt, aki szerint a kutyák inkább Tel-Avivban vannak, a vallásos jeruzsálemiek nem szeretik az állatokat. Ezt nem hiszem, egyébként ott sem láttunk kutyasétáltatókat. Dehát nem ezért mentem Izraelbe.

Tehát a stációk...

Kicsit fordítva néztük, előbb feszítették keresztre Jézust, azután született meg, de kezdjük az elejéről!

Bethlehem palesztin területen fekszik, elvileg bérelt kocsival csak saját felelőségünkre mehettünk át,megtettük. A Születés temploma gyönyörű, ezen belül van a barlang, amelyben egy lyuk felett szült Mária, mellette volt a jászol helye. Mellesleg a határon sem az izraeliek, sem a palesztínok nem törődtek velünk, unottan tovább küldtek. Felfogadtunk egy keresztény-palesztin ,pénzéhes idegenvezetőt, de megérte, mert meghívott nagyon szép házába egy üditőre, nem féltünk, hogy túszul ejt, viszont valóban keresztény volt, a lakás tele volt Mária szobrokkal, képekkel. Olasz étteremben elköltött ebéd után visszamentünk Jeruzsálembe.

de törött, begipszelt jobbkézzel nagyon ciki írni...

Állítólag jövő héten leveszik, e szép izraeli emlékemet.

Szóval ott tartottam, az arab negyedben álldogálva, első péntek estefelé, hatalmas mennyiségű "nagyon" ortodox férfiak és fiuk rohantak el mellettünk,hosszú hajfürtjeik lobogtak a szaladásban, a West Wall-hoz, azaz a Siratófalhoz rohantak imádkozni, közel volt az ortodox negyed, amit később megnéztünk.

A S iratófal, nekem nagyon megható volt, külön mentünk fiamtól, a nők és férfiak elvannak választva.Kis cédulákat helyznek a résekbe,én is felírtam egy papírzsebkendőre:"Mindazokért, akik meghaltak, ha létezel Örökkévaló... " Ateisa létemre azért próbálkoztam, majd ha lesz elszámolás, amihez egyre közeledem, talán megkapom a választ.

Majd folytatom....